Miket olvastam 2015-ben

Ahogy közeledik az év végé mindenhol felbukkannak az ilyen és hasonló cikkek. Szóval azon a véleményen vagyok, bukkanjanak fel itt is. 

Miket olvastam 2015-ben

 TERRY PRATCHETT, NEIL GAIMAN: GOOD OMENS

"Felnősz úgy, hogy indiánokról meg kalózokról meg űrhajósokról olvasol, aztán mikor már azt hinnéd, hogy a világ egy érdekes hely, akkor azt mondják, hogy tele van döglött bálnákkal meg kivágott erdőkkel, és mindenhol atomhulladék sugároz sok millió évig. Szerintem nem is éri meg felnőni."

Felüdülés volt végre olyan, vallásból táplálkozó könyvet olvasni ami kilép a klissékből. Vicces elgondolkodtató, és egyszerűen csak jó olvasni. 

Van belőle rádióműsör. 

Terry Pratchett-ért meg a szívem megszakad. 

OSCAR WILDE: DORIAN GRAY KÉPMÁSA

"Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét."

Évek óta kerestem rendes verziót ebből a könyvből, és idén megtaláltam a legfrissebb, cenzúrázatlan kiadást, az elején rövid összefoglalóval az íróról, meg a könyv keletkezéséről. Szerelem volt első látásra. 

Visszarepít a viktoriánus Angliába, és megmutatja mi is a baj a világgal. 

 ANDY WEIR: A MARSI

"Fogtam a szent vallási ereklyéjét, és egy fogóval meg egy csavarhúzóval hosszú szálkákra vagdostam. Ha van Isten, a helyzetre való tekintettel csak elnézi nekem a dolgot. 
Ha pedig az egyetlen rendelkezésre álló vallási ikon tönkretétele miatt sebezhetővé váltam a marsi vámpírok számára, akkor így jártam, vállalnom kell a kockázatot."

Nem vagyok nagy si-fi rajongó, de ez a köny. Ez. A. Könyv.  Kicsit Robinson Crusoe: egyedül egy lakatlan sziget (bolygón) és egy naplóban meséli el az eseményeket. Viszont. A megfogalmazás, a poénok, meg az egészből áradó furcsa légtér olyan hangulatot teremt ami teljesen magába szippantott. 

 

A belőle készült film mostanában elég felkapott. Egyenlőre ne merüljünk bele a témába. Csak annyi: a könyv jobb. 

GERORGE R. R. MARTIN: TRÓNOK HARCA

(Jég és Tűz Dala első kötet) 

"Amit szeretünk, mindig elpusztít bennünket, fiam. Ezt ne feledd!"

 Azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom. Mivel nagy rajongója vagyok a sorozatnak rászántam magam, hogy el is olvassam. Ugyan még csak az első kötetig jutottam, de az meglehetősén tetszett. Szinte megegyezett a sorozattal. Szinte. Határozottan jobban bele lehet merülni a világba, még akkor is ha bizonyos jelentek ráncos diavetítésben mentek a fejemben a sorozatról szóló emlékeim miatt. 

NICK HORNBY: POP, CSAJOK, SATÖBBI

"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?"

Sok jót hallottam róla, bár nekem személy szerint nem okozott álmatlan éjszakákat a cselekményen rágódva. Kellemes kikapcsolódás, azoknak főleg aki képben van a kicsit régebbi zenékkel. (És most nem 2012-re gondolok.) Az átlagosságában rejlik a "különlegessége." Igazából én azt vártam, az események majd drámaian beindulnak, de nem. A könyv pontosan az ami a címe. Pop, csajok, satöbbi. 

GÖTHE SALMANDER: LEGENDÁS ÁLLATOK ÉS MEGFIGYELÉSÜK 

(Az álnév alatt J. K. Rowling bújik) 

"Ez a könyv Harry Potter tulajdona.

     meg Ron Weasleyé, mert az övé szétesett."

Nem a világ leghosszabb, vagy legeseménydúsabb könyve. Egy adománygyűjtő szervezet megsegítése miatt készült, a bevétel egy része nekik megy. Ami azért szép dolog, A Harry Potter világ a szívem csücske, az ilyen misztikus állatos bizbaszokat meg csak simán szeretem. Max egy óra elolvasni, és roppant cuki. A firkák is jópofák benne. 

Oh, és hamarosan lesz belőle film. Amin én is rendesen meglepődtem, de kíváncsian várom. 

NEIL GAIMAN: ÓCEÁN AZ ÚT VÉGÉN 

"Soha semmi nem ugyanolyan. Se egy másodperc, se száz év múlva. Mindig tajtékos és zavaros. Az emberek ugyanúgy változnak, mint az óceán."

A borító egyszerűen gyönyörű. 

A történet varázslatos.

Nem sok mindent olvastam eddig Nail Gaiman-től, de azok mind elragadóak voltak.  

MAGGIE STIEFVATER: THE RAVEN BOYS

(The Raven Cycle első kötet)

"A szegények folyton azon szomorkodnak, hogy szegények, tűnődött el egyszer Adam, és a végén kiderül, a gazdagok meg azon szomorkodnak, hogy gazdagok. 
Mire Ronan azt felelte, Hé, én gazdag vagyok, és nem zavar."

Hogy őszinte legyek elég régóta szemezgettem ezzel a könyvvel. A borítója nagyon tetszett. Viszont a hátulján lévő összefoglaló nem ragadott magával. Az ifjúsági regények nem kifejezetten az én világom. (Na meg amióta véletlenül megvettem a Szürke Ötven Árnyalatát, mielőtt még népszerű lett volna, és az emberiségbe vetett hitem a könyv negyedénél végérvényesen elpárolgott, majd két hónapon keresztül ügyködtem, hogy elajándékozhassam, mire sikerült) Khm. Tehát ritka alkalmak egyikeként volt pénzem, és csak úgy rábukkantam a boltban. Úgy gondoltam, "Áh, végigszenvedtem a Gyönyörű Sorscsapást is, majd max ezt is lepasszolom, ha nem jó." És elkezdtem olvasni. És beleszerettem. És mire észbe kaptam már ki is olvastam. 

 Tanulság:  ne dőlj be a köny hátuljának. Vagy a kiadó hülye szövegeinek. 

A cselekmény magával-ragadó, és sejtelmesen misztikus. A karakter, aww. Imádom őket. Végre egy női főszereplő akinek van személyisége. Ráadásul a feminista, szarkasztikus stílusa roppant tetszetős. A srácok meg... huhh. Nem is tudom ki a kedvencem. 

MAGGIE STIEFVATER: THE DREAM THIEVES

(The Raven Cycle második kötet) 

"– Csak nem képzeled, hogy veled fogom megtárgyalni az ügyeimet! 
– Miért nem? – kérdezte Gansey. – Mi kifogásod van ellenem? 
Erre még maga Blue sem tudta a választ – egyelőre. 
– Nem vagy a… a… nagyanyám – válaszolta idegesen. 
– A nagymamáddal szoktad megtárgyalni a szerelmi ügyeidet? Én el sem tudnám képzelni, hogy a nagymamámmal tárgyaljam ki a csajokat. Pedig nagyon kedves asszony. A maga véresszájú, rasszista módján."

Miután az első kötetet meglepő gyorsan elolvastam, amint lehetőségem volt meg is vettem a folytatást. Ami talán még jobb is. Van valami a hangulatában, vagy nem is tudom, amivel nagyon egy hullámhosszon vagyok. A második kötetben még jobban kibontakoznak az események, többet megtudok a karakterekről, és a többi, és a többi. A végén viszont nem tudtam túltenni magam. Még fic-et is írtam. 

 Amúgy senkit ne tévesszen meg a sok mókás idézet. Igen komoly szálak is vannak benne. Például a gyermekbántalmazás. Például. 

MAGGIE STIEFVATER: BLUE LILY, LILY BLUE

(The Raven Cycle harmadik kötet) 

"A magány ellentétére nincs jó kifejezés. Az együttlét vagy az elégedettség talán megfelelő alternatíva lenne, de az a tény, hogy e két szó egymástól független meghatározással bír, jól mutatja, miért nem lehet tökéletesen körülírni a magányállapotát. Nem puszta egyedüllét, sem társtalanság, sem elhagyatottság, bár ezek mindegyikét magába foglalhatja. 
A magány azt jelenti, hogy kívülálló vagy. Hogy más vagy. Kirekesztett." 

 Elméletileg kora ősszel adták volna ki, végül most decemberben került a polcokra. én nem ítélkezem. Csak úgy mondom. 

 Az eddigi legrövidebb kötet, ahhoz képes elég eseménydús. Személy szerint a második talán egy kicsivel jobban tetszett, de ezt is imádtam. 

 A negyedik, egyben utolsó kötet még egyáltalán nem jelent meg. Úgyhogy most jön az a rész amikor várakozunk és reménykedünk. 

CRAIG SHAW GARDNER: BATMAN VISSZATÉR 

"Gotham City nem biztonságos többé."

Miután végignéztem a Gotham-ot eléggé nagyon Batman lázba kerültem.

 Aztán apám könyvei között rátaláltam erre. Hát elolvastam. 

Érdekes, főleg mivel a sorozat után a karakterek a klasszikus formájukkal összeegyeztetve különös keveréket alkottak, de mindent összevetve jól esett kicsi, rajongó lelkemnek a két évad között. 

DONNA TARTT: A TITKOS TÖRTÉNET

"Némely dolog túl borzalmas ahhoz, hogy egyszerre felfogjuk. Más dolgok – csupasz, sercegő, kitörölhetetlen rettenetükben – ahhoz is túl borzalmasak, hogy egyáltalán felfogjuk őket. Csak később, magányban, visszaemlékezve kezd derengeni a felismerés: amikor kihűlt a hamu; amikor a gyászolók hazamentek; amikor az ember körülnéz, és – legnagyobb meglepetésére – egészen más világban találja magát."

A tumblr kedves közösségének hála találtam rá, és a borítójába csak úgy mellékesen lettem szerelmes. 

 Egy csapat egyetemista, akik görögöt tanulnak, és egy gyilkosság előzményei, következményei. Bár elég lassan indul, sőt kifejezetten, de lassan, és az első talán ötven oldalon majd halálra untam magam, de amikor beindul, és a karakterek végre kibontakoznak, na onnantól nehéz volt le tenni. 

Az egész egy visszaemlékezés, és valóban olyan is. 

Nincsen benne semmi természetfeletti, mégis néha úgy érezi az ember, mintha lenne. 

A karakterek furcsa, de részletgazdag személyisége sokkal nagyobb teret kap, mint a cselekmény. 

Összességében remek könyv, azok egyike ami után csak ültem, bámultam ki a fejemből, és gondolkodtam rajta. 

DAN WELLS: AZ ÖRDÖG EGYETLEN BARÁTJA 

"Mi olyat tettem, amit nem kellett feltétlenül megtennem? Mindig is ez volt a nagy kérdés. Vizsgáljuk meg, hogyan döntünk, amikor bárhogyan dönthetünk, és akkor tudni fogjuk, hogy kik vagyunk valójában."

 Nem tudom hova soroljam ezt a könyvet. úgy értem egy trilógia kezdő kötete, ami viszont egy előző trilógia folytatása. Tehát van a Nem Vagyok Sorozatgyilkos, Szörnyeteg Úr, és Nem akarlak megölni trilógia. Az ott egy bizonyos íve John történetének. Ez pedig egy új ív. Ez így okés? Remélem. 

 Az előző három kötetet is imádtam. Különös lények, sorozatgyilkosok, hullák, stb. Az egyik kedvenc témám. A részletgazdag balzsamozós jelenetért még mindig hálát adok. 

TYLER OAKLEY: BINGE 

" Even if I spend every waking moment attempting to keep my life in balance, I'm going to fuck up. Having already fucked up quite a few times in my life, and having lived to tell the tale, I don't reget any of it. 

 I binged plenty of times in my own life, sometimes for better, sometimes for worse. Regardless, I indulged. This collection is the result."

 Hivatalosan még nem értem a végére. Pontosabban eléggé az elején vagyok. Ám még 2015 van, szóóóval. 

 Tyler az egyik kedvenc youtuber-em. Imádom a személyiségét, a lelkesedését, és sok mindenben egyezik a véleményünk. Amikor karácsonyra megkaptam a könyvét (A Joe and Caspar Hit The Road-dal egyetemben. Hehehe.) rohadtul, de örültem. Szoktam angolul olvasni, a fél életemet angolul élem, így nem okoz kihívást, főleg mivel hozzászoktam a stílusához. Ez a könyv egyszerűen olvastatja magát. És tényleg, már most olyanokat tudtam meg amit nem is sejtettem. Az ötvenedik oldalon se tartok, de már nevettem, sírtam, meghatódtam, egy kész érzelmi hullámvasút vagyok. Tyler egy rendkívül motiváló srác, és mindemellett nagyon jófej. (Bekedvelte az egyik tweet-emet) 

Ezeken kívül olvastam novellákat válogatott íróktól, össze-vissza. Vereseket is rendesen. Annyi fanfic-et, hogy csak na. Nyelvkönyveket, meg hasonlókat, amik nem tekinthetők kifejezetten regénynek. Könyveket zenészekről, mert milyen lenne már ha nem. (John Lennon novellák nélkül üres lenne az életem.)