Joff-nak kell egy szövetséges

A dokumentumokat rendezgettem egyik nap, és úgy találtam rá erre a szösszenetre. Valószínűleg valamikor nyáron írtam, valami nagyon ráérős hajnali órán. Sokat gondolkoztam, felrakjam-e, hát végül úgy döntöttem ártani nem árthat. 

Joff-nak kell egy szövetséges.

Amióta csak az eszét tudta, azt mondták neki - anya mondta, ő és mindenki más -, hogy amikor elég idős lesz az ővé lesz a birodalom. Joffrey király. Neki ígérték a világot, és most megkapta. (Az apja halála kellett hozzá, számára ez nem nagy ár.)

Azt is mondták neki, tanították, mert ezt minden királynak tudnia kell, szövetségeseket kell szereznie. Sokat, és hatalmasokat. Olyanokat akikkel legyőzhet bárkit.

- Nem kell. Egyedül is tudok olyat - mondta Joffrey, akkor még aprócska volt, lábai le sem értek a könyvtár hatalmas, bársony huzatú székeiről. Nem volt se Myrcella, se Tommen, csak ő, az egyetlen trónörökös.

Anya mosolygott, a fejét rázta, és lobogott a haja. A tanítója szigorúan ráncolta a homlokát, és dörmögte:

- A fiatal úrnak még sokat kell tanulnia. Tanácsadókra lesz szüksége, a Hét Királyság nem képes vezeti önmagát.

Joffrey biggyesztett.

- Ha én leszek a király mindenki szótfogad majd.

Anya végigsimított az arcán, a keze selymes és hideg.

- Egészen biztosan így lesz, kicsikém.

- Úrnőm, nem hiszem, hogy szabad a fiatal úrban ilyen tévhiteket hagyni.

Anya felállt, és a férfire nézett. Hangja fagyos, arca kő.

- Nem hiszem, hogy megmondhatja nekem mit tehetek, és mit nem.

Joffrey akkor látta a tanítóját utoljára.

Ám azóta már sok nevenapja eltelt, és Joff egészen nagyon bölcs lett. Tudja, hogy a királyoknak vannak szövetségesei, azt, hogy honnan szerzik őket nem tudja. Itt kell, legyenek körülötte, mindig így van.  

Sokáig azt sem értette mi is egy szövetséges igazából. Most már tudja azt is: egy különleges hódolója. Olyan akinek parancsol, de meg bízik benne. Nem hitte, hogy ilyen valóban van. Inkább hangzott mesének, legendának, mint a sárkányok a kastély alatt. Hát, a sárkányokra legalább volt bizonyíték.

Anya nem lesz jó. Rajta osztozik Tommen-vel, és Mycella-val. Amíg csak Joff volt neki anya mindet megtett érte. Ő volt az egyetlen fia, és neki szentelte az életét. Viszont tudja, ha meg kellene öletnie a testvéreit anya szembeszállna, és ellenkezne. Joffrey nem szereti a testvéreit, de anya igen. És hátráltatja csak, azzal, hogy segíteni próbál neki. Joffrey a király, de anya ezt nem látja. Anya sosem lehet a szövetségese. Soha, soha, soha.

Jamie bácsi sem jó. Ő híres, és harcos. A Király Testörségének a tagja, Jamie bácsi élete az ő kezében van. (Mindenki élete az ő kezében van.) Megfogadta, hogy szolgál, és védelmez. Meg aztán furcsa egy ember. Bágyadtan mosolyog rá, figyeli a távolból, és azt hiszi Joff nem veszi észre. Joff magán érez minden tekintetet, amelyiket nem azt a Kutya igen. (Sok tekintet ám az, végtére is ő a birodalom jövője.)

Tyrion bácsi nem lesz jó. Ő törpe, azok nem jók semmire, ezt mondják. Tyrion bácsi mindig megüti, kiabál vele, és csúnyákat mond. (Neki! A királyának! Hah!) Lefejeztetné, ha nem lenne vicces amikor szórakozik vele. Joffrey nagyon szeret szórakozni.

Tywin nagyapa sem jó. Tőle fél, egy kicsit. (Dehogy, nem fél ő semmitől. Csak zavarja a tény, hogy azt hiszi fölötte áll.) Nagyapa sok mindent látott, és sok csatát nyert, de nem bízik benne. Nagyapa csak kihasználná. Királykodna helyette, azt pedig nem engedheti.

Sandor Clegane. Véreb. Kutya. Szóval ő sem jó. Vele sokat van, néha nevetnek, és olyankor az jó, mert Joff keveset nevethet. (Nem illik, azt mondják.) De ő a  kutyája, a kutyák pedig nem valók szövetségesnek. Csak a Stark-ok olyan ostobák.

Sansa jó lett volna. Aztán mégsem. Az apja elveszítette a fejét. (Joffrey független ötlete, és büszke volt magára, hogy ilyen jót talált ki. Vízbe is fojthatta volna, de abban hol a móka?) Tehát mióta Eddard  Stark meghalt, Sansa körül nagy a fejtelenség. A lány néha szinte fejjel megy a falnak. Elfelejtette az illemet, pedig azelőtt milyen jó volt benne! Szépnek is szép. Jegyesek voltak, és Joffrey-nak nagy tervei voltak vele kapcsolatban. De nem. Sansa csak egy játék.

Akkor találkozik Margaery-vel. Ő az új menyasszonya; gyönyörű, illedelmes és tökéletes. Margaery-t érdekel minden, ő mondta neki, megmondta, hogy érdekes amit Joffrey mond, és királyomnak hívja anélkül, hogy figyelmeztetné. Margaery öl, ha a király azt kívánja; Margaery elolvas bármit ha a királya a kezébe adja. Megtesz érte mindent, hozzá tartozik, és kacagnak, ha ha ha, így kacagnak, ha ha ha. Őszintén, és gyomorból. Joffrey nem is tudta, hogy ilyet lehet. (Anya utálja, de annál jobb.)

Margaery Tyrell azt mondja neki:

- Remek ötlet, királyom.

És ilyet még nem mondtak neki, szabad akaratból nem, nem, nem. Aztán megkérdezi lemennek-e megint a katakombákba, mert Joff szeretett lemenni a katakombákba, de olyankor egyedül volt, mostanában viszont nem akarta azt annyira.

- Természetesen, királyom.

- Hívhatsz Joffrey-nak. Hamarosan férjed leszek.

Margaery mosolyog, és ez a legszebb dolog a világon.

Joff-nak van egy szövetségese.